Hogyan lehet egy év alatt nyelvet tanulni?

Hogyan lehet egy év alatt nyelvet tanulni?

Pontosan egy éve szinte nulla spanyol nyelvtudással nekivágtam ennek a csodálatos nyelvnek. Mire lehet jutni egy év alatt? Mit tapasztaltam? Hogyan tudsz te is végre szenvedés nélkül nyelvet tanulni?

Hola, vamos a la playa, uno, dos, tres, rojo, negro, blanco, körülbelül ekkora szókinccsel vágtam neki 2020. május 30-án - egy nappal a 39. születésnapom után -  a spanyol nyelvtanulásnak. Ha nyomon követted az oldalaimat, akkor olvashattad, hogy milyen régóta, pontosan 11 éve szeretettem volna ezt a nyelvet megtanulni, de mindig volt valamilyen más fontosabb dolog (kifogás) ami elvitte az energiámat. Egy coaching ülésen (ahol én voltam a kliens) jött elő, hogy mennyire régi, elnyomott vágyam ez, ami ráadásul jövőbeli álmokhoz is szükséges lenne, így egyből tervet készítettem rá, hogy hogyan fogok végre akcióba lendülni. 

Ez volt az első fontos lépés. Megfogalmaztam konkrétan, hogy mit szeretnék elérni, hogyan fogom azt tenni és milyen határidővel. Az volt a tervem, hogy egy év múlva (tehát mostanra) folyékonyan akarok beszélni. A bejegyzés végén kiderül, hogy sikerült-e. 

A 11 év halogatás alatt próbálkoztam sokféle alkalmazással, de azokkal a lelkesedés pár hét után elmúlt, a megtanult szavakkal együtt. Egy dologban biztos voltam, most anyanyelvi tanártól akarok tanulni és mivel nem évek alatt akarok bátorságot szerezni arra, hogy megszólaljak, ezért csak a magánóra jöhetett szóba. 

Ez volt a második fontos lépés. Nem a sekély vízben tapicskolni, megszokott környezetben, fele időben magyarul beszélve, hanem ugrás egyből bele a mélyvízbe, a nulla tudással egy argentin tanárra esett a választásom. Az elején még természetesen angolul kezdte el magyarázni a dolgokat, de pár hét után szinte már csak spanyolul beszélt hozzám, lassan, érthetően, és már az első alkalom után annyit tanultam, mint anno az iskolában egy hónap alatt. Izgultam-e az első alkalmakkor? Ha azt mondom, hogy minden bajom volt, az le se írja a valóságot. Félelmetes volt egyből a legnagyobb mélyvízbe beugrani, az órák előtt vagy 15 percet azzal töltöttem, hogy figyeltem a légzést és igyekeztem fókuszálni, megnyugtatni magamat, hogy minden rendben, meg tudom csinálni. 

A harmadik fontos összetevő az volt, hogy a heti egy, majd később heti kettő óra mellett napi szinten foglalkoztam a nyelvvel. Zenét hallgattam, megnéztem dalszövegek fordítását. Elkezdtem a Spotify-on spanyol nyelvtanulóknak szóló podcastokat hallgatni, amikből az elején csak egy-két szót tudtam megragadni, de töretlenül hallgattam őket és nagyon sokat segítettek a kultúra megértésében és a nyelvtanulásban is. A Netflixen szinte minden spanyol nyelvű filmet és több jó sorozatot is megnéztem. Eleinte még angol felirattal, majd egy fél év után már spanyol feliratra váltva. A lényeg az volt, hogy még a csapból is a nyelv follyon, megteremtsem magamnak itthon az anyanyelvi környezetet. Igen, az anyanyelvi környezetet, mert tapasztalatból tudom, hogy a nyelveket én úgy tudom leginkább megtanulni, ha az anyanyelvem, vagy más nyelv nincs belekeverve. Tehát igyekszek nem egy másik nyelvről lefordítva beszélni, hanem inkább lassan, de az adott nyelven elkezdeni gondolkozni. 

A negyedik fontos lépés az volt, hogy a motivációt tudtam emögött. Latin-Amerika és Spanyolország nagy kedvenceim és szeretnék még sokat ide utazni rövidebb és hosszabb időkre. Megvolt az igazi ok, amit szabad akaratból választottam, nem a külföldi munkavállalás kényszerített rá egy olyan nyelv megtanulására, ami nem is tetszik. Ha most ilyen cipőben jársz, akkor lehet, hogy sokat segít, ha a kényszer gondolata mellett egy másik, szabadabb nézőpontot is sikerül megtalálni, hogy miért is lesz jó neked ez a nyelv, mit nyersz vele, hogyan térül meg a befektetett idő. 

Hat hónap nyelvtanulás után, decemberben Kolumbiába utaztunk öt hétre. Itt tapasztaltam meg igazán, hogy mennyire jó befektetés volt az anyanyelvi tanárral való tanulás, mert semmi félelem és izgalom nem volt bennem, ha beszélnem kellett a helyiekkel vagy ügyeket kellett intézni spanyolul. Nagyon élveztem minden pillanatát az ilyen találkozásoknak, mert olyan őszinte érdeklődést, hálát és szeretetet tapasztaltam az emberekben, hogy ez még további erőt adott arra, hogy folytassam a tanulást. Úgy éreztem, hogy az ő nyelvük kulcsával igazán közel kerülhettem hozzájuk. 

A sok öröm és boldogság mellett az év elején egy nehéz döntés után tanárt váltottam, mert egy idő után szenvedéssé váltak az órák, úgy éreztem, hogy minden egyes szavamat kijavítja, folyamatosan kontroll alatt tart és szinte letördeli a szárnyaimat, visszafog. Ez is egy fontos önismereti lépés volt. Azóta egy spanyol srác a tanárom és az elmúlt pár hónapban új erőre kapva haladtam tovább a nyelvtanulás ösvényén. Ő általa megismertem egy spanyol coachot, akinek az előadásaira, könyveire teljesen rákattantam. Kb két hónapja már nem hallgatok nyelvtanulós podcastokat, hanem csak coaching, életmód, gondolkodásmód, pszichológia témában. Ez annyira izgalmas, hogy a nyelvtanulás megszűnt nyelvtanulásnak lenni. Létrehozva azt az anyanyelvi környezetet, ami hasznos és érdekes, így szinte rámragadnak a kifejezések. Úgy érzem, hogy ez az újabb nyelv egy kulcs, amivel új világokat, új tanulnivalókat, új látásmódot tudok kinyitni. 

Milyen módszerrel tanulok? 

  • A kezdeti pár hónap után teljesen kizárva az anyanyelvet (nálam most az angolt), kizárólag spanyolul kommunikálunk. Így megtanultam, hogy hogyan kell körül írni dolgokat, hogyan kell rákérdezni valamire, ha nem világos. A kisbabák is így tanulnak meg beszélni. 
  • A nyelvtan nincs túlhangsúlyozva. Természetesen az elején meg kellett tanulnom a logika miatt, de most már szinte úgy tanulom a nyelvtant, hogy hallás, olvasás után megjegyzem és igyekszem úgy használni én is. Szintén a kisgyerekek nyelvtanulási módszerét követve. Ez kellett is, mert ha elvesztem volna a nyelvtanban, semmire se mentem volna, ugyanis elég vad a nyelvtan a rengeteg igeidővel és rendhagyó igével. 
  • A leülök magolni módszer nem működik nálam. Vagy egyből rám ragad, vagy ötször elfelejtem és hatodszorra megjegyzem a kifejezést. Végülis ez is elég természetes, nem? A gyerekek se magolnak szavakat. 
  • Nem osztályoz senki. Nincs a terveim között, hogy nyelvvizsgázzak. A legnagyobb nyelvvizsga az, ha a helyiekkel tudok beszélgetni és mindent el tudok intézni. 
  • A nyelv mellett a kultúrát is magamba szívva, ami szintén az anyanyelvi tanár és az otthon létrehozott anyanyelvi környezet mellett szól. Érdekes például mind a két oldal (dél-amerikai és spanyol) véleményét megtapasztalni a hódítások koráról és a mai különálló, de mégis hasonló tőről fakadó világukról.


Nem nyelvvizsgázok, így nincs hivalatos szintem a nyelvtudásomról, de jelenleg B2-es témákról szoktunk beszélgetni az órákon. Ez haladó középfok. A lényeg számomra, hogy egy órát végig tudunk beszélgetni, poénkodni, nevetni. Továbbra is hibázok, a ragozással, helyes igeidőkkel, kötőmóddal meggyűlik a bajom, de mindent el tudok mondani amit akarok, az ország helyzetétől kezdve a saját életem eseményein át, a rám jellemző poénkodásig mindent. Egy negatív oldala van ennek a nyelvtudásnak... értem a Despacito féle dalok szövegeit. :) 

És merre tovább? Ez a B2 szint még csak egy állomás volt. Haladok tovább töretlenül a haladó, C1 felé. Jövőre ilyenkor már azt szeretném magabiztosan elérni. 

Sok sikert és kitartást kívánok neked is a nyelvtanuláshoz vagy éppen a jóga "tanulásához". 

Te megtaláltad már az igazi okot és motivációt a nyelvtanulásod mögött? Olvasd el, hogy nekem mennyit segített ebben a "Szívem igazi vágya" programom. 


Szeretettel:

Erika 

https://www.youtube.com/channel/UCH464yuQjfpsEqViBCgpf5A