Relaxáció, meditáció és elcsendesedés

A jógaórát mindig egy pár perces elcsendesedéssel kezdjük. Aki esett már be későn, rohanva órára, lemaradva a kezdésről, az tudja, hogy enélkül az ászanázás sokkal nehezebb, szétszórtabb lesz. Az elcsendesedésben megérkezünk, felkészülünk a gyakorlásra. Legtöbbször egy kényelmes ülőhelyzetben helyezkedünk el, ellazítjuk a testünket, majd befelé fordítjuk a figyelmünket és megfigyeljük a légzést, lecsillapítjuk a gondolatok áramlását. Ennek az 5-10 perces gyakorlatnak lehet rövid meditáció is a része. Az elcsendesedés alatt kialakítjuk a tudatos légzést, amit majd a gyakorlás alatt igyekszünk megtartani.

Az óra végi relaxációt mindig fekvőhelyzetben, Savasanában, azaz Hullapózban végezzük. Igen, sokunknak ez az egyik legnehezebb jógapóz. Saját magam is évekig szenvedtem benne, így együttérzek mindazokkal, akik legszívesebben elmennének előbb az óráról. DE, jusson eszünkbe, hogy mindig azt az ászanát kell leginkább gyakorolnunk, amit a leginkább nem szeretünk, mert arra van a legnagyobb szükségünk. Én évekig végigfeküdtem a Savasanát, soha nem mentem el előbb az óráról, volt, hogy unatkoztam közben, azt vártam, hogy mikor lesz már vége, de kitartottam. Aztán szerencsére egy olyan oktatóhoz kerültem, akinél végre sikerült tényleg ellazulnom a relaxáció alatt. A csendfázis nem volt túl hosszú, ezért nem volt időm közben unatkozni és ő is csendességbe mélyedt velünk együtt, nem a telefonját nyomkodta, vagy mászkált, matatott. Azóta szeretem a relaxációt és az itthoni gyakorlásom után is sikerül ellazulnom benne. A relaxáció nem alvás és fekvés. Lényege a teljes test, a légzés és az elme ellazítása. Fontos, hogy megtaláljuk a kényelmes fekvőhelyzetet, ha kell tegyünk párnát a fejünk, vagy a térdhajlat alá. Bármilyen testi feszültség gátolni fogja az ellazulás lehetőségét. A légzésünk nyugodt, a kilégzés hosszabb, mint a belégzés. A vegetatív idegrendszer paraszimpatikus tónusba kerül, ezért fordulhat elő, hogy beindul az emésztés, elkezd kuruttyolni a hasunk, ami nem égő, nem baj, csak azt jelenti, hogy ellazultunk és ennek az oktatók nagyon örülnek.

A meditációt általában keresztezett lábú ülésben, Sukhasanában (“egyszerű póz”, iskolai nevén törökülés) vagy Siddhasanában (“tökéletes ülés”) végezzük. Indiai jógikat igen, nyugati embert még nem láttam Padmasanában (lótuszülésben) hosszú időn keresztül ülni. A meditációban is fontos, hogy az ászana stabil és kényelmes legyen, ne keletkezzen felesleges feszültség a testben, egyenes háttal tudjunk ülni, amihez jól jöhet egy meditációs párna. A mudrák, kéztartások használatát akkor javaslom csak, ha attól az ujjakban nem lesz feszültség, különben bőven elég a tenyereket a térden, vagy az ölünkben pihentetni. Meditációkor is ellazítjuk először a testet, mint a relaxációnál. Itt harmonikus légzésre és kiegyensúlyozott vegetatív idegrendszerre törekszünk, amikor is a szimpatikus és a paraszimpatikus idegi tónus harmóniában van. Ez egy éber állapot, ellentétben az ellazult relaxációval szemben. A meditációnak egy végcélja van, az elme elcsendesítése. Leggyakrabban alkalmazott technikái a légzésfigyelés (csak a légzésünk áramlására figyelünk, ezzel is kizárva a zavaró gondolatokat, külső dolgokat), mantrameditáció (Szo-Ham, Om), gyertyaláng meditáció (nyitott szemmel, a gyertya lángjára összpontosítunk) és a sétáló meditáció. Meditációban a figyelem egyhegyű, összpontosított, passzív éberségben vagyunk, célunk az elme rezdüléseinek a lebírása.

“YOGAS CHITTA VRTTI NIRODHAH- A JÓGA AZ ELME FOLYAMATAINAK A LEBÍRÁSA”

PATANJALI: JÓGASZUTRÁK 1.2

A rendszeres, kitartó jógagyakorlás, relaxáció és meditáció azzal jár, hogy az álélt nyugalom, csendesség és béke kihat a hétköznapjainkra is. Jó gyakorlást!

Szeretnél jól gyakorolni? Szeretettel várlak az óráimon a soproni Free Spirit Studioban vagy gyakoroljunk együtt online a jógavideóimra. 

Szeretettel üdvözöllek: 

Wollaston Erika

erika@erikajoga.hu

0036/30-7931-457